Catelyn:
Képek
Túlszerkesztett képeken vadidegen arcok!
A való és a lehetne között dúló harcok…
Az elképzeltnek küldött sok kis hamis "tetszik",
Az őszinte bókok mind az értéküket vesztik...
Magunkénak hazudott, hőn áhított dolgok...
Keserves az irigység: a másik miért boldog?
Amilyen ő, én is vágyom éppen olyan lenni!
Csak ne kelljen semmit sem az álmaimért tenni!
Legyen minden szép és jó, legyen minden rendben!
Csodáljanak idegenek, áhítatos csendben!
Jobban, mint másokat, hadd legyek én az álom!
Nagy akarok én is lenni, csakis erre vágyom!
Képeket szerkesztgetek, nem baj, hogy csak látszat…
Lassan én is elhiszem, jobb vagyok, mint az átlag!
Hogy a képen nem én vagyok? Valakit érdekel?
Vágyott eszmény-énem, hazudd, hogy létezel!
Hazudj nekem tükör, hadd higgyem, más vagyok!
Higgye el mindenki, a tetszetős látszatot!
Ha elég sokáig csináljuk, végül a kép leszek,
Ami mögött most még csak árnyékként létezek?
Ha az leszek, aki lennék, ki lesz az, aki vagyok?
Hova tűnik minden el, amit hátra hagyok?
Mihez kezdek, hogyha úgy is jobb akarok lenni?
Bármi áron, csak ne kelljen az álmaimért tenni…
Óbarok, 2023. február 08.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése