Catelyn:
Que sera, sera...
Jöjjön most bármi, én már csak nevetek!
Jelenleg ez a legtöbb, mit tehetek…
Majd lesz valahogy, véget fog érni!
Nem vagyok hajlandó a jövőtől félni!
Az én sorsom, de igazán mégsem függ tőlem…
Van benne váratlan fordulat bőven…
Majd lesz valahogy, én ki fogom bírni!
Nem fogok semmiért azért sem sírni!
Az éveim során sírtam már eleget!
Fáj? Nem számít! Én azért is nevetek!
Ami belül van, úgysem láthatja senki…
Bonyolult dolog ez: embernek lenni…
Néha szeretnék csupán virágként élni!
Nem rettegve attól, hogy le fognak tépni!
Vagy a szél szórja messzire rólam a szirmokat,
Miközben tetemem díszít majd sírokat…
Lennék egy kő darab, hangyányi szikla…
Semmibe lobbanó, aprócska szikra….
Elmúló pillanat, egy illanó álom…
De embernek születtem… Néha már bánom!
Ha tudom előre, vagy ha kérdeztek volna…
A lét-történetem talán másképpen szólna…
Az én mesém, de mégsem egyedül én írom…
Semmi baj. Véget ér. Bármi jön, kibírom!
Óbarok, 2023. május 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése