Otthon-lét

Catelyn:

Otthon-lét

Ez már nem a régi otthon, már nem a régi fészek!

Hiányoznak belőle elég fontos részek!

Pedig ugyanaz a ház, őrségét a régi helyen állja!

Mégis, mintha valakit tárt karokkal várna...

Valakit, ki olyan messze, nem jöhet már vissza!

Kopott ablak üvege az eső könnyet issza...

Múlt idő homályában megfakuló álom...

Gyermekkorom derűjét már sehol nem találom...

Pedig azért egyben van valahol a lényeg!

Ugyanolyan árnyékok, ugyanolyan fények...

Ugyanazok a falak is, ugyanaz a tető...

Csak valahogy hiányzik belőle az erő....

Valamikor -gyermek szemmel -palotának láttam!

Padlás létra fokain hercegnősen jártam!

Nem féltem, tudtam, hogy megvéd az otthonom!

A felnőtté válással mi változott? Nem tudom...

Lehet én változtam? Azért látom másnak?

Szeretnék ellenállni minden változásnak!

Azt szeretném, ami rég volt! Ha minden olyan lenne!

És nem változna többé soha semmi benne!

Az vagyok - a felnőtt - aki régen akartam lenni!

Hogy gyermek legyek újra, vajon mit lehetne tenni?

Ha behunyom a szemem, ha úgy teszek, ha játszom...

Egy boldog pillanatig talán kisgyereknek látszom…

Felnőttem. Ez van. Ez a dolgok rendje...

Valahogy mégis kevés örömöm van benne...

De örülni fogok! Van akinek más jutott!

Szomorú sors azé, aki felnőni nem tudott...

Örülni fogok, keresem majd mindenben a szépet!

Más szemmel nézve talán nem is rossz az élet!

S ha nem is lesz már semmi olyan, úgy ahogyan régen... 

Talán le tudom élni az életemet szépen...

Óbarok, 2023. május 18.