Az ihletet adó mű Németh Sára keramikus művész, Léthé című alkotása.
Catelyn:
Hullámok
Néha a felejtés vizére szomjazom.
Jó lenne feledni... Igazán? Nem tudom…
De a Léthe hűs vize csábító, tiszta,
És amit elsodor, nem hozza vissza…
Melyik jobb: feledni, vagy feledve lenni?
Sírni, ha elmúlt, vagy sosem szeretni?
Meddig kell vajon az igazit várni?
Érdemes, ha -talán – nem fog, csak fájni?
Hullámzón támadnak engem az emlékek,
Mint semmiből feltörő, hívatlan vendégek…
Behunyom a szemem, nem akarom látni!
Vajon, ha nem leszek, akkor is fog fájni?
Feledni szeretnék! Bánatot, könnyet…
Semmi-sötétet, fájdalmas csöndet…
Mosolyba csomagolt, elfojtott zokogást…
Vész hírt sejtető, tétova kopogást…
Elfeledni mindent, azt, ami rossz volt!
Vihart, ami lelkemben őrjöngve tombolt!
Néma sikolyokat, könyörgő kezeket!
Semmibe elfújni, mint szellő a levelet…
De megtartanék pár emléket mégis!
Hiszen történt néha azért szép is...
De az első korty már eltöröl mindent...
Gyermeket, felnőtt-ént, hitetlent, Istent…
A Léthe hűs vize simogat, ölel…
A jelenből múlt lett, a távoli közel…
Küzdök még riadtan, a sors ellen úszok!
De érzem, lassan a semmibe csúszok…
Kezem még tétován keres egy támaszt…
Illanó emlékek közt kutatok választ…
Talán nem is fontos, hogy mi volt a kérdés…
Feledésre vágyom! Pusztító az érzés…
A hullámok összecsapnak fejem felett halkan…
Megkísért a múltból egy elfelejtett dallam…
Átölel a nem-lét, a megtisztító béke...
Fogadj magadba, vágyom hozzád Léthe!
Óbarok, 2023. április 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése