Catelyn:
Medvés
Nem vágyom én egyéb kegyre:
Lennék barna medve egyre...
Néhány hetet átaludnék,
A világról nem is tudnék!
Nem gyötörne gond, baj, bánat,
Szundikálnék, mint az állat!
Pihe-puha barlangomban,
Elaludnék azon nyomban!
Álmodnék én erdőt, rétet,
Aranylóan édes mézet,
Kisebb-nagyobb csípéseket,
Vadászoknak sértéseket…
Álmodnék én folyót, völgyet,
Hátvakargatásra tölgyet,
Haverokat: őzet, szarvast,
Nyulat, mókust, rókát, farkast…
Februárban előjönnék,
Sok hülyére ráköszönnék:
Macerálják itt a medvét,
Elveszik az életkedvét!
Barlangomba visszamennék,
Sok turistán jót nevetnék!
Higgyék csak: az árnyam láttam,
Maradjanak bent, a házban!
Megvárom míg magam leszek,
Bogyót, gombát, mézet eszek,
Medve módon sétálgatok,
Örvendve, hogy állat vagyok!
Aztán ha vén mackó leszek,
És levegőt ritkán veszek,
Mielőtt még kipurcanok,
A létezésnek fricskát adok!
Rendelkezem jó előre:
Legyen bundám ágy előke!
Ha a szoba elég meleg,
Átvészelem majd a telet!
Bicske, 2023. 12. 20.
Kép forrása MI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése