Catelyn:
Sztereotípiák
Ma már azt mondják, hogy akárkik lehetnek,
Azok is, akik „csak” lányoknak születnek,
De nem lehetnek teljesen szabadok mégse,
Árnyékot vet rájuk az elvárások fénye...
A születésükkor meg van írva már a sorsuk:
Járt ösvényt taposni: ennyi csak a dolguk!
A jó lányok, higgadtak, nyugodtak, rendesek…
A legnagyobb erényük talán, hogy csendesek…
A jó kislány nem sikít, harap és/vagy karmol!
Legfeljebb duzzogva – de cuki így! - harcol…
A lázadása rövid, szinte már-már néma…
Csak mikor nem hallják, csattan fel néha…
Mert jó kislány nem akar igazából lenni!
De elvárják – mit szólnának? - mit lehet itt tenni?
Ameddig képes, talán még jónak is látszik…
A felnőttek nem tudják: szerep ez, mit játszik…
A lányok repülnének, de letépik szárnyaik!
Semmivé foszlanak magasztos vágyaik…
Kis kötény, fakanál, kisdednyi baba…
Mind arra készít fel, hogyan legyél anya!
A jó kislányokból majd csodás anyák lesznek!
A családjukért mindent önzetlenül tesznek!
Akármilyen nehéz, mindent is (!) kibírnak!
Nem panaszkodnak, tűrnek, és nem sírnak…
A tökéletes kislány: ahogy meg van írva!
Csupa fodor tündér, haja kisimítva…
Olyan tiszta, mintha mindig skatulyában lakna!
Milyen lenne vajon, hogyha szabadságot kapna?
Ha nem sújtaná rögtön dorgáló tekintet,
Amiért vállat vont vagy (jaj neki!) legyintett…
Hogyha ablakot tört, vagy fetrengett a sárban!
Mennyi rosszaság (!) van egy ekkora lányban!
Bezzeg, hogyha inkább egy vagány fiú lenne!
Bármit tenne, nem találna senki furcsát benne!
Nem rossz, csak eleven… Védje is meg magát!
Tegnap éppen neki látták mások el a baját!
Vajon… Minden fiú vagány akar lenni?
De elvárják – mit szólnának? - mit lehet itt tenni?
A fiúk erősek és bátrak, mindent is (!) kibírnak…
Nem panaszkodnak, tűrnek, és nem sírnak…
A kisfiúk és kislányok, amikor nagyok lesznek,
Mindent a megtanult minták után tesznek!
Pedig régen tudták még: a szavak is fájnak!
Mégis ugyanazon a kijárt úton járnak…
Miért nem lehetnek csupán csak gyerekek?
Mindnek egyformán kell a törődés, szeretet!
Hadd szálljanak szabadon a formabontó vágyak!
Élvezzék, hogy szabadon, saját úton járnak!
Elesnek? Lehet. Vagy megütik a lábuk…
Hamarabb szól, mint kellene néhanap a szájuk?
Rossz a társaságuk vagy esetleg tévednek?
Segítséget így is bármikor kérhetnek!
Hisz a gyerek nem a szülő szinte-tükör mása!
Nem a letűnő létezés elvárt folytatása!
Kell, hogy legyenek saját álmaik, vágyaik…
Hadd repüljenek, azért vannak a szárnyaik!
Tatabánya, 2024. február 06.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése