Tavaszi

Catelyn:

Tavaszi

Most még tél van – a naptáram szerint

De a tavaszt igézi a napsugár,

Az elolvadt hóember emléke legyint,

Hiába van még január…

Fájdalmas a búcsú a téltől,

Alig volt itt, s már menni kell?

Búcsúznék esőtől, szaggató széltől,

De elindult és most már nem felel…

Fagyosan rian a lépte a jégen…

Tavaly egy pár napig havazott…

Virágot rajzolt az ablakra szépen,

Az eresz alá jégcsapot faragott…

Néhány reggel köszöntött frissen,

Ropogva a fehér, szűzi hó…

Majd latyakba fulladt a világon minden…

Mintha nem lett volna csak vízió...

Olyan mintha a tél megfáradt volna…

Mikor gyermek voltam… Mi változott?

Magával a hideg száz csodáját hozta,

És annyira nehezen távozott…

Lába nyomában siklott a szánkó,

Vacogva dermedtek jégcsapok…

Hóbucka-várakon lengett a zászló,

Beléjük kacagva szél kapott…

Repült a hógolyó, hangosan puffant,

Sikongva nevetett, kit eltalált…

Jeges úton a gyerekhad csusszant,

A szakadásokért anyuka reklamált…

Meleg lett, szinte egészen tavasz…

És ki tudja mit hoz majd a nyár…

Bármi lesz -hiába száll fel a panasz -

A helyzetre megoldást nem talál…

Hogy mit láttál tavaly, jól jegyezd meg Ember!

Talán az volt az utolsó hópehely…

Tudom, hogy lesz tél, lesz újra december…

De hogy mit hoz? - a jövendő nem felel…

Tatabánya, 2024. január 28.

Kép forrás MI.