Catelyn:
Hogyha felhő lehetnék…
Hogyha felhő lehetnék, fent, jó magasan szállnék!
Járatlan utak felett szellő-szárnyon járnék!
Kinek messze a hazája, megkeresném mindet,
Áldó árnyat vetnék rájuk, mint valami kincset!
Cseppről cseppre hullajtanék homlokukra csókot,
Megsúgva: az otthoniak remélik, hogy boldog!
Puha, pamacs simítással törölnék le könnyet,
Hamis vigaszt cirógatva: lesz ez egyszer könnyebb!
Hogyha felhő lehetnék, a napfény simogatna,
Hegyek előtt szellő szárnya emelne magasra…
Hogyha nehéz lenne szívem, eső könnyet sírnék,
És a csillag sorok közé biztatókat írnék…
Hogyha felhő lehetnék, én jó magasan szállnék!
A világon minden bajból túl sokat is látnék…
De észrevenném jó messziről a legkisebb szépet…
Látnám, hogy az Élet itt-ott jó kedvűen lépett…
Hogyha felhő lehetnék… Csak öröm-eső hullna!
Az élet minden nehézsége intésre simulna!
Virágszőnyeg virítana, amerre csak szállok,
Örülnének, hogyha látnák, akik felett járok!
Talán egyszer felhő leszek, csak egy apró gomoly…
Segítő szándékom – bár csak ábránd – komoly…
Talán nem leszek képes, csak esőcseppet sírni,
De éltető lesz, üzenettel: ki fogjátok bírni!
Tatabánya, 2024. április 05.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése