Catelyn:
Levél a jövőmbe
Kedves Jövőbeli Énem, ha olvasod e sorokat,
Ne keress a tetteimben vádaskodni okokat!
Hisz az elmúlt közös énünk tetteiből születtem,
Mégsem hibáztatom „voltunk” amiért én, én lettem!
Neki is van múlt-alakja, aki olykor tévedett!
Meddig lehet visszamenni, megtudni, ki vétkezett?
Honnan tudjuk, hogy egy döntés a jövőnkbe mit is hoz?
Lesz-e olyan eljövendő, ki minden múltat elátkoz?
A jövő ködhomálya mögött rejlik ezer árny-alak.
A soron jövő mosollyal int: -Ideértél? Vártalak!
Amikor majd szembesülsz a ténnyel: te is múlt lettél!
A bizonyítványt magyarázva hálálkodsz, hogy léteztél!
Pillanatról-pillanatra nem mondom, hogy változom.
Bizonytalan létezésem néha épp csak álmodom,
De most én vagyok a jelen, ami múltat s jövőt összefon,
Mikor lesz a nagy változás, mi múltba taszít, nem tudom…
A pillanatra sem emlékszem, amikor én, én lettem!
S, hogy mi volt az a sors fordulat, miért a múlttal végeztem?
Talán elegendő lenne a tudat is, hogy én vagyok,
És talán messze még a semmi, mikor mindent itt hagyok…
Mégis, itt leszek, közel hozzám – átfonnak a múltam árnyai…
Betemetnek minden idők reményei és vágyai…
Jövendő énem szidni fog majd engem is, ha tévedtem…
De minden hibás döntésemmel, örülni fogok, hogy élhettem!
Tudod, kedves Jövő Énem, ha olvasod e sorokat,
Remélem, hogy te is találsz tetteimben hála-okokat…
Én hiszek benne, hogy nem fogsz félni, állandóan, hogy mit teszel!
Remélem, boldog fordulat hozza el a percet, hogy itt leszel!
Tatabánya, 2024. 04. 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése