Év vége felé

 Catelyn:

Év vége felé

A visszaszámlálás indul lassan: ó-ió-ció!

A táblán ezer -féle betű variáció!

Óra, cseresznye, fagylalt, megrészegült a létra!

Szabadabban szárnyal a tanteremben a tréfa…

Nem kapkodnak a tollak, alig kopik a radír…

Szinte alig fogy már a ceruza, a papír…

Nehezebbek a könyvek, súlyosbítják a vágyak!

Úgy tűnik a diák figyel? A tanár tudja: csak látszat!

Messze száll már a lélek, halkan csobog a víz…

Orrban illat, bőrön szellő, a nyelv hegyén meg íz!

Napsugarak melege, és puhán gomolygó felhő!

Szülők felől dörgedelem: a tanulás legyen az első!

De hiába minden, a fáradt diák, egyre csak pihenni vágyik!

Leckét ír, magol, felel, de gondolatban már játszik!

Kikéredzkedik a szekrényekből a foci cipő, a labda…

Szabadba vágyik a diáksereg apraja és a nagyja!

Az iskolában úgy tűnik, hogy nincs már új a nap alatt!

Mintha láttuk volna ezt már, vagy egyforma minden feladat?

Vagy megtanultuk ezt is, azt is, nem hiába volt sok lecke!

A való életben nem lehet tudni, hogy tényleges haszna lesz-e?

Talán egyszer, a diákok, amikor felnőttek lesznek,

És kezeikbe sohasem látott tankönyveket vesznek,

Rácsodálkoznak erre-arra, ez meg milyen lecke?!

Ki tudja, a való életben, igazán haszna lesz-e?

Mert megkopott az évek alatt az iskolai tudás!

Nem megy úgy az algebra, és lassabb már a futás…

De amíg a gyerek kicsi, és igazán tiszta a lelke,

Hiszi, a nagyok mindent tudnak - ez lett belé nevelve!

Minden kérdésre akad válasz, a szülő a böngészőt bújja,

Amíg a gyerek, hogy mit akar tudni, levegő nélkül fújja…

Mert még nem is sejti, hogy a felnőtt sem több, mint ember!

Aki talán már elfeledte, hogy ő is volt gyerek egyszer…

Ó-ió-ció, véste akkor a kréta!

És ilyenkor már szabadabban szárnyalhatott a tréfa!

Mint minden diák -akkor – ő is pihenésre vágyott,

Hogy felnőve a sarkaiból kifordítsa a nagy világot!

Bicske, 2024. május 15.

Kép MI