Catelyn:
Leszel a barátom?
Leszel a barátom? Mondd, akarsz-e játszani?
Szeretnél -vállvetve – gyermeknek látszani?
Erődöt építünk párnából, pokrócból!
Túl sokat eszünk majd porcukros gombócból!
Tejfölös pohárban ebédet főzünk!
Elképzelt csatákban bárkit legyőzünk!
Bármilyen okokból nyomokat kutatunk!
Egymásnak – csak neked! - titkokat mutatunk!
Térképet rajzolunk az elásott kincshez!
Kalandra kelünk a „Sehol se – Nincshez”!
Őszintén őrizzük az aranyszőrű bárányt!
Megszelídítjük a legrémisztőbb sárkányt!
Fűben hemperegve bolyhos felhőt nézünk!
Mézédes csemegét az akácfákról tépünk!
Fogadunk: mekkorát ugorhat egy szöcske?
Ha elkészül az űrhajóm, a Holdra velem jössz-e?
Kicsit összeveszünk, de kibékülünk menten!
Szellemekkel ijesztünk, hogyha függöny lebben!
Nagyzolunk, kinél száll „legfeljebb” a labda!
Neked csak a fáig ment, nekem fel a Napba!
Odakint talál minket minden nap az este!
(Két kíváncsi kisgyerek a csillagokat leste…)
Egymás közelében ér majd utol az álom!
Együtt barangolunk sok, szép, sohasem-volt tájon!
Mondd, akarsz-e igazán a barátom lenni?
Felnőtt-lét nehezét -egy percre csak- letenni?
Ha kinevetnek minket, mert gyermekeknek látszunk,
Visszakacagni feléjük: semmi baj, csak játszunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése