Catelyn:
A múzsához
Kereslek téged, Örök Múzsa! Szárnyaim kibontó napsugár!
Lelkem kutat régóta téged, de sem égen, sem földön nem talál!
Kerestelek már a Tejút lankáin, Hold tenger öblén, lágy éjszakán!
Kerestelek már az ég legszebben ragyogó, fényes csillagán!
Kerestelek a felhőket lesve, hátha felém terel a szél…
Kerestelek amerre a Nap lenyugszik, és amerre kél…
Kerestelek a hegy tetőkön megpihenő hópelyheken…
Kell, hogy legyen egy igazi Múzsa, de vajon miért nem lelem?
Kerestelek a hegyi patakok édesen hűvös vízében…
Kerestelek az érett gyümölcsök felfrissítő ízében…
Kerestelek virágsziromban, erdei fák árnyékán...
Kerestelek fakadó forrás harmatcseppes tájékán…
Kerestelek szél zúgásban, madárfütty édes dallamán!
Kerestelek, zöldellő dombok, napsütétes oldalán…
Kerestelek, így sok helyről tudom, hogy Te, épp ott nem lehetsz…
Kerestelek, mert csalogatsz, s közben hallani vélem, hogy felnevetsz!
Kerestelek… Keresni foglak… Most is a nyomodat kutatom…
Kereslek, mert látni akarlak, jobban is, mint ahogy mutatom!
Kereslek téged, Igazi Múzsám, ha igazán akarom, itt leszel!
Megtalállak, mert erősen hiszem – mert akarom hinni – hogy létezel!
Mány, 2024. szeptember 16.
Kép forrása: MI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése