Kamaszos

 Catelyn:

Kamaszos

Jelenség -mint minden kamasz,

Úgy, ahogy van: egyedi!

Szülőből szól néha panasz,

Mégis – így is – szereti!

Pedig, ha a jövőt látná!

Kristálygömbje ha lenne!

Elme-baja sírját ásná,

S vele mindent temetne…

Aggodalmat, gondot, féltést,

Titkon elsírt könnyeket…

Elhamarkodott sok sértést,

Balul elsült ötletet…

Azt, ami fáj, fájt, vagy fog majd,

Csak a jövő rejti még…

Feje felett reszkető bajt,

Hazugságot: semmiség!

Első – fájdalmas – szerelmet,

Csalódást, és bánatot…

Ami fájdalmat teremthet,

És kívülre szól-látszatot…

Szerencsére nem lát semmit,

Nagyokat nyel, mosolyog…

Aggodalmát ráncok jegyzik,

Még ha nincs is komoly ok…

Fel kell nőni, ő is tudja,

Terelgeti, amíg lehet…

Habár néha kissé unja,

De ennél többet nem tehet…

Alig alszik – jár az esze,

A gyerek minden gondolat...

Merre jár, és mi van vele?

Nem hagyott el dolgokat?

A szülőben feszes az ideg,

Ezer rém-kép kergeti…

A kamasz lehet durva, rideg,

Mégis – így is – kell neki…

Mert, ha a kamasz nagy lenne,

És nem sértődne mindenen,

Biztos is lehetne benne:

A gyermek felnőtt -hirtelen…

Bicske, 2025. 03.05.

Kép forrása: MI