Catelyn:
Madárka
A semmi madár csicsereg a sohasem-fa ágán,
A sosem voltról dalolász keserűen, árván…
Énekelne valamit, valamiről halkan,
De torkán akad -fura mód- minden élő dallam…
Ül az ágon, csendesen, azt gondolnánk: néma!
Csak magának csivitel, szelíd hangon néha…
A sohasem-fa ringatja, nem hallhatja senki…
Elrepülne messzire, mert nem szeret ott lenni!
Marad mégis – kénytelen – eltörött a szárnya…
Ül a semmin -jobb híján- a valamire várva…
Talán lesz majd valahogy, valamikor végre…
Szárnyra kap, és elrepülhet dalolászva délre!
Ott, ahol a valami növeszti az ágát,
Széles öleléssel várva a szárny szegett árvát!
Dalol majd a mindenről, csakis csupa szépet,
Hiszen tudja: valahol, szép lesz majd az élet!
Tatabánya, 2025. 04. 15.
Kép forrása: MI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése