Semmiség

 Catelyn:

Semmiség

A világon -azt mondják- te vagy a Minden,

És az ember a számodra: semmi!

Hogyha létezel, hajolj le, Isten,

És én megsúgom neked, milyen: csak lenni!

Megteremtődni a lét-üres térben,

A csodákra -csak azért!- várni...

Kedvedre alkotni, lábadhoz térten,

Mert a semmit is meg kell szolgálni!

Örülni illik, és hálát kell adni,

Mert ennyi sem jut talán másnak...

Embertelenül embernek maradni,

Be nem hódolva a változásnak...

Hozzád méltóan szerénynek lenni,

Hibákat ejtve -miért ne?- néha!

Terheket könnyedén, fél vállról venni,

Hit nélkül hinni: a létezés tréfa...

Remélni, akarni, vágyni és hinni!

Megkeseredve: máshogy volt régen!

A bürköt a pohárból csendben kiinni,

És álomba merülni halálos-szépen...

Az arcunkon ég a tegnapok pírja!

Azt ami volt -kimondani szégyen...

Az ember az álmában -muszáj! - hát bírja,

És bízik, hogy talán jobb lesz majd ébren...

Buszon, 2025. Május 19.

Kép forrása: MI