Nem tudom...

 Catelyn:

Nem tudom...

Igazán nem tudom... Általad? Érted?

Kedvedért? Miattad? Csak neked?

Sikoltva feszülsz meg: sohasem kérted!

De a múltat átírni nem lehet...

Összefonódtunk, mint a gyökér a földben.

Külön, de mégis csak egy vagyunk!

Némán kiáltunk -vigyázz! - a csöndben,

És vigyázunk, mert ha nem, meghalunk...

Általad? Miattad? Neked vagy nekem?

Nem mindegy? Számít még? Nem tudom...

Ha elkószálsz, hiányzol, nem vagy itt, velem,

De ha itt vagy: hagyjál már!- suttogom...

Kiáltanék, de úgy hallanád -félek...

Mégis érzed, ha feszülök...

És maradsz, habár te sohasem kérted,

De félsz, hogyha messzebbre kerülök...

Általunk? Miattunk? Velünk vagy értünk?

A sorsunk az, ami összeköt...

Valami, amit mi sohasem kértünk,

De ez a mi életünk -semmi több...

Tatabánya, 2025. Május 7.

Kép forrása: MI