Fecskék

 Catelyn:

Fecskék

Eresz alatt régi fészek, nem új csak a fészek alj...

Fészek alján csendes csivit, madártrillás halk zsivaj...

Fecske szülők jönnek-mennek, dolgoznak az ösztönök...

Fiókáktól fogadalom: "Őszre én is megnövök!"

A fészekből néha egy-egy cseppnyi csőr kikandikál...

Kíváncsian: a sok minden hogy néz ki, és mit csinál?

Pedig ki még alig látnak, úgy kapják a legyeket,

És az apró fióka még nem is kíván egyebet...

Mire kinövi a fészket, megnőnek a vágyai...

Felemelik -fel az égig!- tollas testét szárnyai...

Átöleli pár csapással mindennap a világot...

Megcsodál majd -nem látta még! -fűt, fát, bokrot, virágot...

S ha az idő őszre fordul, szól a törvény: indulás!

A vándormadarakon kívül nem hallja meg senki más...

Csivitelve szárnyra kap, és megindul a kis sereg...

Sajnálkozva integetnek utánuk az emberek...

A fecskék népe nem kesereg, zsivajuk nem panaszdal...

Szelíd búcsú, szép ígéret: "Visszajövünk tavasszal!

Elmegyünk, mert így kell tennünk, nem találhat itt a hó!"

Távolodó csicsergésük tájra hulló altató...

Tatabánya, 2025. 07. 11.

Kép forrása: MI