Álom-fejtő

 Catelyn:

Álom-fejtő

Mit jelenthet -hogyha jelent? - az álom? Reményeket, és sápadt vágyakat?

Repülni késztet, fel a magasba, miközben viaszból aggat hozzá szárnyakat?

Biztatóan kecsegtet a jóra? Eldobva szégyent és egyéb elveket?

Zokogva ébresztve borús valóra, csalódva: Bárcsak! Miért nem lehet?

Mit jelenthet, jelent-e bármit az álom? Vagy csak mi szövünk köré szép mesét?

Bölcsen bólogatva -mint aki érti -, a sok valótlan csalóka ígéretét?

Jelentéseket próbál csalni a csendbe? Arról, amit a tudatunk eldugott?

Vágyni tanít az arra érdemtelenre, amit a lelkünk elengedni nem tudott?

Mit jelenthet a szivárvány fent az égen? Az elmosódottá fakuló csillagok?

Mit jelentenek a hangok a messze-régből? Az ismeretlenül ismerős illatok?

Mit jelentenek a sohasem létezett képek, a fontosnak tűnő bár sosem járt utak?

Mit jelentenek az emlékeink sötét mélyén, az elfeledettből táplálkozó kutak?

Mit jelentenek? Azt, ami réges-rég elmúlt? Vagy azt jelentik, ami sosem létezett?

Megcsal -csak azért mert jólesőn hagyjuk – egy percnyi örömért a bús emlékezet?

Az is lehet, hogy valamiről szólnak, éjben fogant, nekünk készült leckék,

Felriadva mind menten tova illan, és nem marad más csupán foszló emlék…

Hol születnek, ki tudja, meg az álmok? Hová lesznek, amikor ébredünk?

Mi van, hogyha az életünk is álom, és igazából mi nem is létezünk?

Régmúlt vagyunk? Sosem láttak eddig? Fontosak, vagy elfeledhetők?

Homályos árnyak, ködös temetők csendjén – afféle kedélyes szellemeskedők?

Rémek, örömök, csendek, távoli arcok, semmit sem jelentő fanyalgó mosolyok…

Múló pillanat, aminek lábnyoma mentén, kótyagosan az ébredés gomolyog…

Mégis, hogyha valóban álom az élet, és ha valaki ébred, én már többé nem leszek…

Olyan-amilyen, furcsán sodró a létem, de igyekszem örülni annak, hogy létezek!

Bicske, 2025. október 14.

Kép forrása: MI