Nem...

Catelyn:

Nem...

Nem akartam a kezedet fogni, várva az örökké álmodat...

Te vagy, aki elindulsz messze, de én leszek -nekem- az áldozat...

Én maradok -a miértet kérdem -, a hiányod nekem fog fájni!

A lépteidre -érkezned kéne!- én fogok hiába várni!

Én fogok a párnámba bújva -az idő majd meggyógyít! -sírni!

A nehézségektől visszariadni -hogy fogom nélküled bírni?

Én kereslek majd apró jelekben, mert annyira akarlak látni!

Én fogok az ismert helyeken, nyomaid kutatva járni...

Én fogok az ismeretlentől -nem segíthetsz már!- félni.

Én fogok a túlélhetetlen fájdalommal is élni!

Én kapok a telefon után, hogy elmeséljem, csak neked...

Én keresem a semmibe nyúlva még utoljára a kezed...

Nem akartam a kezedet fogni, az örökké álmodat várva.

Nem akartam. Nem hittem volna... Én nem lehetek sosem árva!

Nem akartam... Nem akarom majd... Hogy más legyen, hol lehet kérni?

Nem tudom, hogyha eljön az egyszer... Hogy fogok utána élni?

Tatabánya, 2026. Május 28

Kép forrása: MI