Bizakodó

 Catelyn:

Bizakodó

Rettegnem kellene. Illene. Érzem…

De nem fogok. Nem tudok. Azért sem! Én nem!

Nem fogok elbújva, reszketve sírni…

Lecke, a sok közül – ki fogom bírni!

Nem mondom, van bennem nem kevés harag…

Duzzogni – miért én? – azt hiszem: szabad…

De ez van, a gép most éppen ezt dobta…

Keményen tanít az élet, így szokta…

Tanultam. Tanulok. Tanulni fogok!

Játszom, a kocka száll, lássuk: mit dobok…

Két lépés előre, vissza nem nézve!

Nincs messze, eljutunk addig is élve!

Mert élek, éltem, és élek még érzem!

Fáj, sajog, hasogat, néha csak vérzem…

Nem félek, nem ijeszt, mi van, ha elmegyek?

Bárhogy is… Lesz, ahogy… Akkor is itt leszek!

Mosolygó napsütés, elnéző kacagás…

Gazdag, szép szüret, ezüstös havazás…

Esőcsepp, harmat, halovány holdsugár…

Ott leszek, csak éppen a szemed már nem talál…

Ott leszek a viharban, villámban, zajban…

Megtalálsz örömben, ijesztő bajban…

Szellőben, levélben, virágban, ágban…

Láthatatlan leszek az egész világban!

Én leszek a minden, és egyben a semmi…

Ha nem is emlékszem már, hogy milyen volt lenni…

De örökké tudom, hogy szeretlek téged,

És a létezés általam, nem érhet véget!

De nem búcsúzkodom. Nem fogok félni!

Te vagy a legnagyobb akarat: élni!

Miattad -lesz, ahogy – örökké itt leszek!

Ne bánkódj -később se! – hogyha majd elveszek…

Nem keseredek el. Érzem, hogy itt vagyok.

Elérhető távolban – pont, mint a csillagok!

Ez egy új lecke csupán. Tanít az élet…

Tartogat -tudom jól! – rengeteg szépet!

Tatabánya, 2026. július 24.

Kép forrása: ChatGpt