Catelyn:
Havazik
Havazik. Talán most örülni kéne,
Pedig tudjuk, nem marad semmi se…
Évek óta nem jut a télre,
Csak néhány eltévedt hópihe…
Néha a pelyhek tétován hullnak,
Mint akinek muszáj most esnie…
Végül mind egy pocsolyába fúlnak,
Pont úgy, ahogyan kell lennie…
Az udvarunkon állt még hóember,
És faragtam jégből szobrokat!
És építettem várat is egyszer,
Kezem alatt nőtt a hókupac!
A fagyott halomba kezemmel vájtam,
Ajtót, lőrést, ablakot…
De hogy igazán nagy legyen, hiába vártam,
Mert a földre hullt hó elfogyott…
Esdve néztem fel a magasba,
Az eget takaró felhőkre…
Hátha még egy kicsit havazna…
Hogy egy torony lehessen belőle…
Egy kevéske hó, egy marék elég lesz!
Egy torony, és pár ház a faluba…
Egy aprócska rész, az óriás egészhez,
És egy picike őr még a kapuba…
Nem esett több hó... Sosem lett készen.
Csepegve olvadt el a vár...
Ritkán látok hófelhőt az égen,
A tél már szinte csak faggyal jár...
Szédülve hullnak a tétova pelyhek!
Talán most örülni kellene?
Indulni készül, messze a felleg…
Kiürült talán a belseje?
Földet ért az utolsó pihe…
Sebesen olvad, nem is vár…
Ha gyorsan elillan, minek jött ide?
Elborít mindent a hideg sár…
Óbarok, 2023. február 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése