Catelyn:
A sáska búja
Férjhez megyek! – szólt a sáska.
Közelebbről:
hajadon!
Készülődött
édes nászra:
Még ezen a
tavaszon!
Mert, amit
elhatározott,
Annak úgy
kell lennie!
Az első,
kivel találkozott:
Így járt,
el kell vennie!
Na, mármost
a sáska legény,
Maradt
volna inkább agg!
Kesergett
is nagyon szegény,
Szorította
őt a frakk!
De
a nőstény nem tágított!
Vénlány
bizony nem marad!
Sáska
csábbal úgy csábított,
Ahogy
talán nem szabad!
Nem
maradt el így a siker,
Az
ifjú sáska belement…
Nagy
lagzihoz, jó nagy hitel,
Megbánod
még eszement!
A
meghívókat a szél hordta,
Kibérelték
a rétet…
A
kiadást már nem számolva,
Hívtak
ezer vendéget!
El
is jöttek mindahányan,
Kicsik,
nagyok, egyebek…
Változatos
tisztaságban,
Mindenféle
egyedek…
Ettek,
ittak, énekeltek…
Patakokban
folyt a bor…
Csak
éppen az érdekeltek:
Az
ifjú pár nem volt sehol…
Elcsalta
őket az este,
Vagy
egy halvány lámpafény?
Egy
romantikus, édes eszme?
Egy
álmodozó lányregény?
A
szerelem csalta őket,
Hangulatos
bokorba…
Nekik
hálót pókok szőttek,
Meghatottan
zokogva…
Tragédia,
semmi kétség:
A
férj elvesztette fejét!
Keservesen
sír az özvegy,
Nem
érthetik mi bántja…
Csak
egy kis, fekete pók lesz,
Egyedül
a barátja…
Vigasztalják
egymást egyre…
Mind
a kettő gyászban jár…
Legalábbis
amíg kegyre,
Új
lovagban nem talál…
Évek
telnek, évek múlnak…
Minden
évben új tavasz…
Fejek
számolatlan hullnak,
Mind
a kettő szép, ravasz!
Bár
a kettő -egy ideje-
Hiába
is hisztizett!
Szegény,
mivel nincs hitele,
A
biztosító nem fizet…
Sok
körülmény elég gyanús!
Özvegy,
már nem először!
Szegény
sáska hiába bús,
A
magány mindent felőröl…
Lábait
már ki sem teszi,
Vendégeket
nem fogad…
Egyre
csak a könnyét nyeli:
Sajnáld,
ő az áldozat!
Tatabánya,
2025. 03. 25.
