Szerzői jogvédelem

Az itt megjelent írások a szerző (Catelyn), vagyis én saját írásai(m), ezért a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogvédelem alá esnek. Megtiszteltek vele, ha kifejezitek véleményeteket (akár negatív akár pozitív), de egyúttal szeretném kérni, hogy ha megosztjátok műveimet, legyetek kedvesek feltűntetni engem, mint szerzőt. Köszönettel: Catelyn

2026. január 31., szombat

A költő és a múzsa

 Catelyn:


A költő és a múzsa


A múzsa halkan belépett, a költője már várta.

Hogy ne lássa senki őt, az ajtót kulcsra zárta…

Nem súgott az ihletőnek semmiféle bókot…

Erőszakkal orzott tőle eszme-hordó csókot…


A múzsa szemeibe ezüst színű könnyek szöktek…

A költő lelkén szárba szökkent ezerféle ötlet…

Papírhoz kapott, tollat fogott, írni kezdett menten…

A múzsa elment, úgy ahogy jött, bánatosan, csendben…


A költő írt, és versei mind szerelemről szóltak…

Egy lánynak szánt -sokadik már – ígéretek voltak…

Mind meg annyi fényes ábránd, ígéret „csak téged”!

Beleírt a múzsa csóktól ihletett sok szépet!


A lány idővel férjhez ment. Ahogy sejted: máshoz.

Nem fűlt foga a pusztítóan forró lángoláshoz...

A költő lelke önmagában ezer sebből vérzett…

Esküdött: a női nemmel most már végleg végzett!


Alkotott, sok dühtől véres, bús, haragos verset…

Erőszaktól túlcsorduló, kín-keserves nyerset...

Akárkinek mutatta meg, nem értette senki,

És ő nem akart meg nem értett alkotóvá lenni!


Évek teltek, évek múltak, elfogyott a papír.

A költő nem írt, nem volt tolla, nem volt kéznél radír…

Nem faragott rímeket, és nem tördelt már strófát…

Szerelmének sem rebegett lélek-szülte ódát…


A költő meghalt, és született belőle egy ember…

Olyan, aki él, dolgozik, csak alkotni nem mer…

Megnősült, és boldog is volt. Akarta csak hinni?

Néha kesergett, hogy mégsem tudta sokra vinni!


Aztán tényleg meghalt, éppúgy, ahogy minden ember…

Elfeledve, hogy ő bizony költő is volt egyszer…

A múzsa eljött elköszönni, és búcsú csókot hozott,

S a haláltól -egy új költőnek – bánat-verset lopott…


Tatabánya, 2026. január 31.


Kép forrása: MI





2026. január 28., szerda

Sok a jóból

 Catelyn:

Sok a jóból


Elegem van már a télből, bármily szépen hull a hó!

Valahol, egy kis szigeten, húsz fok fölött volna jó!

Hallgatnám a hullámokat, hűs kókusztejet innék…

Magammal csak teafiltert, meg sok könyvet vinnék!


Heverésznék naphosszat egy függőágyban ringva…

Lengedeznék ellazulva, ringatna a hinta…

A kajával bajban lennék – nem gyilkolok halat…

Gyümölcs lenne számomra a megfelelő falat…


Szóval jó egy távoli gyümölcs-sziget lenne,

Lehet persze zöldség föld is -megmunkálva! – benne!

Szállíthatnak házhoz is, nem kell oda tulaj…

Elhozza a rendelésem bárhonnan egy tutaj!


Nem lenne se hó, se jég, és nem lenne hideg!

Hangulatom sem lenne fagyos, vagy csak rideg…

Élvezném az életet, a békét és a nyugit…

Nem kívánnék tömeget, hangos, zajos bulit!


Jó is lenne – sok embernek volna hozzá kedve…

Megvárom, hogy mit jósol, majd nemsoká’ a medve!

Ha tavasz jön, nem megyek, dolgoznom is muszáj…

Ha tél marad, nem bánom, érkezhet az uszály!


Csomagolok, pakolok, útitervet szövök,

És nem mondom el senkinek, hogy végül hova szökök!

Írok, hogyha ott leszek, képeslapot küldök…

Fényképet, hogy a tengerben jókedvűen fürdök…


Nyáron majd megérkezem, kipihenve, frissen!

Jókedvemet szerteszét dalolászva hintem…

Tart, amíg tart – szerintem max. vagy másfél napot,

De az is lehet, hogy hamarabb lesz, hogy hülyét kapok…


Szóval tél van. Nekem meg már túl sok is a jóból…

Besokalltam jégből, ködből, friss hótakaróból...

De hamarost leteszem a rosszkedv minden terhét:

Ha telet jósol másodikán, megverem a medvét!


Tatabánya, 2026. január 28.


Kép forrása: MI









 


Statisztika (új füzet)

 Tavaly ősszel már összegeztem a meglévő verseimet. 

A mai napon betelt az akkor vezetett füzet, végül 85 vers került bele.

Szóval a jelenlegi felállás:

749 (778) + 45 (ami időközben íródott)= 794 (823)


Plusz kettő, ami már az új füzetbe fog kerülni, de azt majd a következő statisztikához adom hozzá. 



2026. január 25., vasárnap

A prímás

 Catelyn:


A prímás

Nem járatták iskolába, olvasni így nem tudott.
Az élet volt a tanítója, sok vizsgáján megbukott.
Mégis, mindig újra kezdte, hogyha kellett, egyedül!
De nehéz a dolga annak, kit a világ lebecsül!

Akarva és akaratlan számtalanszor tévedett.
Büszkeségből – buta módon – bűneivel kérkedett.
Azt hitte, hogy jó úton jár, jó barátok vezetik.
Nem akarta észrevenni, hogy bizony csak nevetik…

Eltévedt hát számtalanszor, azt sem tudta, merre jár…
Nem csodálkoztak már rajta -a vérében van – mit csinál…
Mégis, mikor nem láthatták, szív-szakadva zokogott…
Vizsga volt ez minden-napból, amin talán megbukott…

Pedig ő nem akart semmi mást, csak azt, hogy jó legyen!
Emberként vegyék őt számba -ahogy van-, egy jó helyen!
Mégis, mindig csalódott, mert csodát tenni nem tudott…
Megrémült -tán önmagától? -feladta, és elfutott…

Azért mégis megpróbálta, újra kezdte – miért ne?
Mosolygott, ha megkérdezték – tudják is ők! – megérte?
Mert -bár nem járt iskolába – volt, amit már jól tudott!
Az, aki korán feladta, céljaihoz nem jutott!

Neki pedig volt száz álma, gyötörték a vágyai!
Iskolába jártak mind a fiai és lányai!
Büszke volt, a jó jegyekre – a rosszakra kevésbé…
Dorgálta a rest diákot – nem igyekszik eléggé!

Azt akarta, tanuljanak, nagy emberek legyenek!
Az asztalra, mindent, tisztán, becsülettel tegyenek!
Járjanak majd emelt fejjel, büszkén: honnan indultak!
Ne szégyelljék azt sem, hogyha néha-néha megbuktak…

Amikor leszállt az este, ő volt ébren egyedül.
Fél-álomban hallgatta a család, ahogy hegedül…
Majd amikor elunta az éjnek játszott, szép zenét,
Lefeküdt, és átgondolta -ahogy volt- az életét…

Végig vette a sok jót és végig minden bánatot.
Csalódást és meg nem értést, kín-keserves látszatot.
Végig minden örömet és végig minden nevetést.
Átgondolt sok megbocsátást, megkönnyezett feledést…

Végül mindig hálát adott – habár imát nem tanult.
Átélte, hogy a rossz mindig -valahogyan megfakult...
Nem lett persze tökéletes, csak változott valami,
Ahogy változtak az éjbe szerte-játszott dalai…

Tatabánya, 2026. január 24.


Kép forrása: MI






2026. január 23., péntek

Vissza fogok jönni

 Catelyn:


Vissza fogok jönni

Hogyha megtehetem, én vissza fogok jönni,
A régi barátokhoz néha beköszönni!
Rájuk huhogni -csak úgy üdvözlésként, halkan!
Nézni, ahogy sírnak, ha felhangzik egy dallam…

Kopogtatok párat, a fájdalmas, mély csendben.
Jelezni feléjük, hogy velem minden rendben!
Hogy lehetne másként? Bár én úgysem bánnám!
Elég lenne, hogyha őket békén látnám!

Hogyha megtehetem. Miért ne tehetném?
Ha nem is olyan gyakran, mint ahogy szeretném,
Ünnepekkor talán, vasárnap is néha,
Vagy ha eszükbe jut, egy kedves régi tréfa…

Ősszel, mikor esik, és ha tarkák a levelek.
Ha vidáman kacagnak fel idegen gyerekek.
Ha jégvirág dermed az ablakokon szépen,
Vagy napsugár siklik át, ragyogva a jégen…

Jövök majd, amikor aláhull az este…
Akkor is, ha túl nagy a mindennapok terhe…
Ha szökve is, de jövök, akkor is, ha hívtok…
Veletek örülni, vagy búsulni, ha sírtok!

Hogyha megtehetem. Meg is fogom tenni!
Aprócska változás csak egy másik síkon lenni…
Engem nem zavar majd, hogyha nem is láttok…
Én tudni fogom így is, hogy gondoltok rám, vártok!

Tatabánya, 2026. január 20.

Kép forrása: MI



2026. január 21., szerda

Szörnyek

 Catelyn:


Szörnyek

A szekrény mélyén szörnyek élnek!
Képzeled - hisz be sem férnek!
Nem mindegyik óriási?
Mit tudnának ott csinálni?

Az ágy alatt szörnyek laknak!
Nem kell félni, nem harapnak!
Ott lent ugyan mit tehetnek?
Porcicákat terelgetnek!

Az ajtók mögött szörnyek vannak!
Hogyha nyílik, frászt is kapnak!
Áttetszővé válnak nyomban,
Mikor a lámpa fény lobban!

Szörny lapul meg minden csendben.
Bujkálnak a szürkületben…
Nyikorgó hang – talán sírnak?
Kaparászás – kinek írnak?

Szekrény, ágy-alj, ajtó háta!
Éjszakánként szörnyű lárma!
Mi történik, sír a gyerek:
“Elaludni nem is merek!”

Apa, anya mért nem látja?
A gyerek csak kitalálja?
Mi lehet a szörnyek titka?
Bújnak, ha a rejtek nyitva?

Ott sem voltak? Összementek?
Nem tudni, hogy hová lettek...
Tol a szülő mindent félre!
Mérges most a gyerekére...

Nyílik ajtó, félre kacat!
Szülő morog, fújtat, matat...
Lámpa gyúl és kiviláglik:
A szekrényből mi hiányzik?

Nincs ott más, csak néhány pulcsi,
Plüss malac – az orra turcsi!
Sok feledett, régi játék…
De nincs szörny, nincs ártó szándék!

Szelíden simul a szőnyeg…
Nem lépkednek rajta szörnyek…
Nincs ott semmi, nem kell félni..
Ideje már ágyba térni!

Halk zörej az ablakokban,
A párkányra tündér toppan…
Álmot hint a csöpp szemekre,
Vigyázva a gyermekekre!

Bicske, 2026. január 21.

Kép forrása: MI






2026. január 5., hétfő

Havazós

 Catelyn:


Havazós


Esik a hó. Meglepő ez télen.
A hókotró árválkodik tétlen.
Nem készült fel – hogy is tette volna,
Nem is volt még idén ennyi dolga!


Esik a hó. Esik, jaj de durván!
A MÁV csoport az eget nézi furcsán…
A vezetékek szakadoznak itt-ott…
Lesz majd vonat, fél nap múlva, hipp-hopp!


Esik a hó. Inkább most mint nyáron!
Csúszik az út hetedhét határon!
Sikamlós a poén (meg a járda!)
Ha elesnék, bizony, az most fájna!


Dehogy esem, essen a hó inkább!
Évek óta úgyis egyre ritkább…
Örülök hát, vagyis majd csak fogok,
Hogyha még ma egyben hazajutok…


Esik a hó. Esni fog a héten.
Hogy jól esik, én már most is kétlem…
Megyek reggel, habár lehet csúszok…
Persze, az is lehet, hogy csak túlzok…


Esik a hó. Mintha muszáj lenne…
Bentről nézve akad szép is benne…
Mintha minden egy hógömbben fázna,
Amit fel egy óriás-ded rázna…


Esik a hó. Szép fehéren, csendben.
Egye fene, nem is bánom: essen!
Esik a hó. Kiírom a Face-re…
Esik a hó, nem vettétek észre?!


Tatabánya, 2026. január 5.


Kép forrása: MI