(B)irodalmam

 Catelyn:

(B)irodalmam

 

Számomra az irodalom:

Bennem rejlő birodalom...

Ahol én vagyok az Isten!

Általam terem meg minden!

 

A kezdet vagyok és a vég is!

Én vagyok a senki – mégis...

Élet-halál véres ura!

E gondolat – kissé – fura...

 

Mennyi vágy, remény és óhaj!

Szív mélyén kibomló sóhaj...

Mennyi meg nem élt érzelem!

Elfojtott, hamis félelem...

 

Költői kép, metafóra!

Kín-rímeket gyötrő óra...

Bizonytalan írásjelek...

Költő vagyok! Vagy csak leszek?

 

Összecsengő, csacska sorok

Glóbusz, ami bennem forog...

Én vagyok a napja, holdja,

A létrehozó sosem-voltja...

 

Csend csók sötét, fény és árnyék...

Megunhatatlan, de játék...

Szavak, sorsok, csonka versek...

Esetlenek, kicsit nyersek...

 

Néha többek nem is lesznek!

Csak úgy –a semmibe vesznek!

A lélek-semmim üres árja,

Néha azért feldobálja!

 

Felém nyúlnak, kapaszkodnak!

Vajon miért ragaszkodnak?

Néha – csak úgy – elő törnek...

Megkínoznak, meggyötörnek...

 

Új, jobb rímet követelnek!

Simogatnak, megölelnek...

És ha tűrhetőek lettek:

Örülök, hogy megszülettek!

 

Él bennem egy birodalom:

Édes-titkos irodalom...

Rímbe szedett vágyak, remények...

Nem tökéletesek, de igazán enyémek..

 

Minden csacska strófában én vagyok!

Velem üzennek a tavaszi illatok...

Fülembe suttognak halkan a szelek...

Napsugárral simogatnak tündéri kezek...

 

Arcomra mosolyt csókol a Hold!

Lelkem fájdalma halovány folt...

Álomba simulnak szívbéli sebek,

És magam sem tudom, néha mit teszek...

 

Tétován pihen a papíron a kezem...

A tollat talán ma már fel sem veszem!

Így is sorra születnek meg a gondolatok!

Egyre gyűlnek –bennem – az összefirkált lapok...

 

Maguk alá temetnek, elrejtenek csendben...

Milyen káosz lehet vajon mélyen bennem?

Mi lesz, ha a papír alól nem fogok kilátni?

Megtalálnak önmagamban? Megkeres majd bárki?

 

Én vagyok a test, a világ, én vagyok a lélek!

Néha teremteni, néha pusztítani félek...

Gondolat vagyok, és néha önmagamba veszek!

Mi lesz akkor, hogyha egyszer önmagamra lelek?

 

Iránytű –magamhoz minden buta strófa!

Iránytű – minden hamis, értelmetlen nóta...

Iránytű – nélküle lehet, hogy elveszek!

Iránytű – mutatja nekem, hogy létezek!

 

Bicske, 2022.04.01.