Minden

Catelyn:

Minden

 

A világ nem csak fehér vagy fekete!

Talán egy tudatos alkotó remeke?

De az is lehet, hogy a véletlen szülte!

Miért nem lett vajon csak szürke?

 

Színes a csend, úgy is, ha néma!

Egy-egy szó, fény-szikra villan fel néha...

Színesen szállnak a légben az illatok!

Vágyódva csodálják a távoli csillagok...

 

A világ tarka-tavaszba öltözött!

A megújulás a szívekbe költözött

Rügyező zöld és harsanó sárga!

Ezernyi csoda: egy sziromba zárva...

 

Simogatóan selymes, lágy szellő!

Kék égen andalgó, gomolygó felhő...

Hold-ezüst, nap-arany, piruló hajnal...

Ébredő madarak csicsergő dallal...

 

Szédelgő lepke a dér lepte réten!

Utolsó rianás az olvadó jégen...

Útszéli tócsában kacagó napsugár!

Távoli ígéret arról, hogy jön a nyár...

 

Hóvirág, mellé a büntetés terhe...

Csábító igézet: csak egy szál, szedd le!

Valahogy, azért mégiscsak ott marad,

És utánad fehéren, helyeslőn bólogat...

 

Ébredő szerelmek, imák és ízek

Részeg áhítatban dobbanó szívek!

Titkon lopott, édes-hamis csókok!

Ki sem mondott, mégis mélyről jövő bókok...

 

Ábrándok, remények, eltemetett álmok!

Sosem-volt zenére ütemezett táncok...

Ami volt, ami lesz és közötte a jelen,

Ezernyi csoda, egyetlen kis helyen...

 

Egyetlen vízcseppben benne van minden!

Az élet, a remény, a forrás, az Isten...

Benne van talán a kezdet és a vég is...

Jelentéktelennek tűnik azért mégis...

 

Talán egyetlen vízcsepp csak a tenger!

És ici-pici atom mellette az ember...

Innen nézve látszik csak nagynak a világ,

De jelentéktelen benne minden virág...

 

Hinni akarom, hogy hatalmas, végtelen!

Az is nagy csoda pusztán, hogy létezem!

És jelentősége van, fontos minden élet!

Nem lehet hiába, bárhogy is ér véget!

 

Hiszem, a világ nem fehér vagy fekete!

A véletlen szülte vagy alkotó remeke?

A világ csoda! Csoda, hogy létezik!

És talán egyszer... egyszer csak szétesik...

 

Hirtelen megszűnik létezni minden!

Semmivé válik az ember, az Isten!

Utolsó lobbanás, szikrák kósza fények!

Hamvaikba hulló, gyötrődő remények!

 

Hiszem, hogy messze van, nem most ér még véget!

Nekem is tartogat addig még sok szépet!

Nyitott szemmel járok, hogy tudjak csodát látni!

A világ sok színű, és megtörténhet bármi...

 

Óbarok, 2022. február 21.