Catelyn:
Indulatok
Türelem kell, hiszen a hosszú élet ritka!
A túlélésnek jelenleg ez lehet a titka!
Nem az enyémnek, bennem az indulatok forrnak!
Ha szemmel ölni tudnék, most hullnának a holtak!
Még szerencse, hogy nem tudok szemmel ölni, verni…
Észrevétlen nyakakat, csendben kitekerni…
Elásni, úgy, mintha sosem lettek volna…
Ez a vers a belső haragomról szól ma…
Mérges vagyok, mérges és mellé tehetetlen…
Mennyi düh, harag van elfojtva ma bennem!
De nem hagyom kitörni, erő felett küzdök!
Haragos tekintettel bámulom a tükröt…
Oké, rendben, tudom, hogy hibás vagyok én is!
De felbosszant, dühít, akaratlan mégis…
Nem szólok, pedig tudom, hogy kellene…
Intően int meg a nyugalom szelleme…
Nincs baj, csak bosszant, ez is el fog múlni…
Ennyiért kár lenne éles kardért nyúlni…
Megnyugszol, megnyugszik, rálegyintesz csendben…
Csak bosszant és tudod, hogy miért nincs ez rendben…
Szólni kellene, mondani, megbeszélni, tudod?
Saját butaságod, és ismerd be, hogy unod!
Hiszed igazán, vagy inkább úgy teszel?
Minden szép, minden jó – üresen elveszel…
Elsüllyedsz, leránt, lehúz a mélység…
Átölel, megszorít, gyötör a kétség…
Ha van is kiút, hiába hiszen nem látod…
Küzdened kell ellene, különben megbánod!
Mennyi jó tanács, magamtól – magamnak…
Milyen kár, hogy csak üres szavak maradnak!
Nem számít, megnyugszom, ez is elfog múlni…
Mély levegő mellet ki fogom majd fújni…
Bicske, 2022. 10. 04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése