Catelyn:
Őszi
Álmosan ásít – már ősz van – a reggel…
Semmibe lobban az utcai fény…
Kóvályog az utcákon kótyagos fejjel,
Sok álmodni vágyódó emberi lény…
Még zöldek a levelek a bokrokon, fákon
Később öltik fel a tarka, báli ruhát…
Kis madár szökken a rezzenő ágon,
És fújja a nyárnak a búcsú dalát…
Érik a szőlő, és hullik a körte
Hova tüntetek régi, szép szüretek?
Táncolt a fakanál a fazékban körbe,
És gyűltek a spájzban a telt üvegek…
Ritka a szüret már, nincs idő arra,
A lekvár a spájzba a boltból kerül…
Nem fakad nagymama a konyhában dalra,
Ha a befőtt idén is jól sikerül…
Régóta nem áll a hordóban cefre…
Fent, a padláson sem szárad dió…
Nincsen a pincébe zöldség se rejtve,
Minden mi elmúlt csak illúzió…
Visszamennék a már elveszett múltba,
Csókolni az elődök drága kezét!
Tatabánya, 2024. szeptember 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése