Catelyn:
Töprengő
Utálom, amikor igazam van, ha én vagyok a vészmadár!
Aki előre sejti, érzi, tudja, suttogja: jaj, de kár!
De azt szeretem, amikor mondják: bár mindig igazam lehetne!
Kár, hogy ritkán mosolyog rám a jövendő-mondó szerencse!
Ha fájna, hogyha igazam lenne, sokszor inkább hallgatok…
Az együttérző csend a legtöbb, amit szívből adhatok…
De mások örömén is olykor, szelíd-csendesen nevetek…
Velük örülni, tiszta szívből, a lejobb, amit csak tehetek!
Bár nem lenne jó, ha igazam lenne, mindig, minden esetben…
Nem szívesen tetszelegnék döntő bíró szerepben!
A bizonyítványt magyaráznám: Igaza volt! Jaj, de kár…
Jaj, de sokan kerülnének, hessegetve: vészmadár!
Viszont, hogyha eldönthetném, miben legyen igazam…
Nem bánnám, ha kérdezgetnek, felelnék én boldogan!
De mivel a dolog lutri, talán jobb ha hallgatok,
Esedezve -néma csendben -, kérlek szépen, hagyjatok!
Hiszen mindegy mi a kérdés, vagy hogy mi a felelet…
A hallgatáson kívül szinte nem is várnak egyebet…
Nincs ezzel gond, de néha csak úgy tűnhet, hogy figyelek,
Míg ügyesen időzítve bólogatva pihenek…
Úgyis tudod, mit fogsz tenni, mondhatok én akármit…
Érdeklődést színlelnem is elég csak egy parányit…
Legyen bárhogy: én megmondtam! - csak magamban nevetek!
Meghallgatok bárkit, ennél többet nem is tehetek!
Bicske, 2024. szeptember 20.
Kép forrása: MI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése