Preventív

 Catelyn:

Preventív

Jól tudom, hogy helytelen,

De nem élhetek szer-telen...

Az élet minden perce fáj,

Megnyugvás rám nem talál...

Az ébren-létem álmodom,

Hogy meddig? Miért? Nem tudom...

Általános érvelés:

„Mert keserves a létezés...”

Ha úgy látod, hogy reszketek:

Tévedsz, mert a föld remeg!

Ha úgy érzem, hogy zuhanok,

Épp azt sem tudom, hol vagyok...

Sikoltozva ébredek,

Hisz tévedés, hogy létezek!

Könnyek között alszom el,

Sok miért, senki nem felel...

Álmok útján rám találsz,

Csak ébressz fel, ha arra jársz!

Hívj magaddal játszani!

Nem akarlak bántani!

Szerte foszló holnapok,

Hazugság, hogy jól vagyok…

Bárki, aki rám tekint,

Megborzad: „Nézd! Már megint…”

Kering bent a fájdalom,

Itt nem segít a szánalom!

A semmi szélén lebegek,

És nem tudom, hogy nevetek…

Utcán árult csöppnyi jó,

Nyílt sebekbe szórva só…

Elfeledett boldogság...

Aki ad, mind jó hozzád!

Ha nem adják, elveszed,

Csak hinned kell, hogy jól teszed...

Nincs ki intsen, nem szabad!

Szív érted már rég nem szakad!

Árnyék vagy már, semmi más...

Elcseszett egy alkotás...

A méreg átjár, elveszel,

És nem riaszt, ha nem leszel...

Nem számít az eredet,

Talán jobb lesz: beveszed…

De nem lesz az, csak akarod,

Addig, amíg feladod…

Nincs semmid és alig élsz,

Nem vágysz, nem félsz, nem remélsz…

S ha tisztább egy-egy pillanat,

A rossz, csak ami itt marad…

A tükörképed én vagyok,

Ki nemsokára meghalok...

És követsz te is jól tudom...

„Ne tedd! Miért?” -suttogom…

Én is tudtam: helytelen,

Csak rosszkor voltam rossz helyen!

Sok -rég megbánt-, tévedés,

Csábíts az életre létezés!

Tatabánya, 2025. 03. 04.

Kép forrása: MI