Catelyn:
Én voltam még...
Ha az emlékeim nem csalnak, én voltam még gyerek!
Tágasak voltak akkor még az utcák, rétek, terek…
Számtalanszor talált kint a csillagos éjszaka,
Vagy részegített meg a fű harmatos illata...
Ha az emlékeim nem csalnak, én voltam még gyerek!
Komoly volt a kérdés, hogy felelek vagy merek…
Pattogott a labda és meghajoltak az ágak…
Nem értek az égig a gyermekkori vágyak…
Ha az emlékeim nem csalnak, én voltam még gyerek!
Repítették sárkányomat magasba a szelek…
Vert hullámot tócsa, és repült a hógolyó…
Erdő-mező telt asztalán mindig volt kóstoló…
Ha az emlékeim nem csalnak, én voltam még gyerek!
Megerősítettek az el nem mondott sebek…
Hazugságba csomagolták a felnőttek a csodát,
Szemeinkbe hintve a varázs hamis porát...
Ha az emlékeim nem csalnak, én voltam még gyerek!
Elmaradtak lábam nyomán a völgyek és a hegyek…
Közel volt a távoli, és távoli a messze,
A gyermeki félsz felriasztott minden apró neszre...
Ha az emlékeim nem csalnak, én voltam még gyerek!
Múlt homályából nyúlnak utánam az emlék kezek…
Talán csak a jövő távlatából szép sok emlék…
A viharok, a civakodás, a szárnya-tépett lepkék...
Ha az emlékeim nem csalnak, én voltam még gyerek!
Nem volt mindegy akkor még, hogy veszítek vagy nyerek…
A játék ma már öröm, akkor a játék volt: az élet…
Tündér országot jelölték az ünnepélyes fények…
Ha az emlékeim nem csalnak, én voltam még gyerek!
Csalhatatlan volt a hitem, hogy a világ kerek!
Azóta már majdnem biztos, hogy igazából ovális,
A legtöbb kérdés lelkem mélyén – hogy is mondjam –morális…
Én még voltam gyerek, hogyha az emlékeim nem csalnak!
Ahogy felnősz, az emberek előbb-utóbb hátra hagynak…
Nem okoz más örömet, csak a mosolyt hozó vendégek:
A múlt ködéből felbukkanó, megszépülő emlékek…
Óbarok, 2022. december 12.
