Catelyn:
Kapcsolódnék
Elméletem alapja a kollektív tudat
Lelkem válaszokat a mélyében kutat!
A kérdések fájnak, a válaszok emlékek…
Nem az enyémek, de tudom, hogy nem szépek...
Mégis valami hajt, hogy nagyon mélyre ássak!
Lehet ott lent valami, amit kell, hogy lássak!
De nem vagyok egyedül, vannak ott még mások
Összekeverednek a szédült látomások…
Jó volna, ha lenne egy kereső motorja,
Ami - amit kutatunk - elő is kotorja!
Hogy mit szeretnénk megtudni, csak be kellene írni…
És kellene egy hely is, ahol lehetséges sírni…
Kollektív tudatban összekötött lelkek...
Még meg nem írt és már régen elfeledett versek...
Énekek, dallamok, sosem ismert táncok
Mindent összekötő, elméleti láncok…
Ha van kollektív tudat, én is a része vagyok…
Bár lenne valami nagy, amit beleadok!
Kapcsolódni szeretnék, de nem keresni, adni!
Szeretnék valami szépet az utókorra hagyni…
Persze lehet, hogy feloldja a kollektív tudat…
Nem lesz senki, aki ilyen emlékekért kutat…
De reménykedem, hogy egyszer, majd én is ott leszek!
Ha nem kapcsolódom hozzá, a semmiben elveszek…
Ez leszek én is, érzem: csak egy elfejtett emlék!
A halandóság útjain egy átutazó vendég...
Kollektív tudatban kósza, aprócska gondolat
Nem befolyásolva semmit, sem létet, sem sorsokat…
Mégis egyben valami nagy és valami fontos része…
Egy lehetséges Isten valószínűtlen tévedése!
Egy egyszerű, hétköznapi, átlag-szintű ember…
Egyetlen cseppnyi víz kinek az élete a tenger...
Óbarok, 2022. szeptember 22.
