Catelyn:
Ünnepek
Október van, napfényes, derűs ősz
A tekintetem a polcokon elidőz…
Halloween tök- és Mikulás csomagok
Karácsonyfa díszek és ünnepi illatok…
Gyertyák, mécsesek, műanyag koszorúk…
A vidám társaságban végtelen szomorúk…
Alig láthatóak, nem olyan fényesek…
Bánatba csavarják a megfakult lényeget...
Karácsonyi zenék és karácsonyi fények,
Hamiskás, szirupos, mesebeli lények…
A távolban tavasz, a húsvét közeleg,
Zavaróan folynak egybe az ünnepek…
Annyi minden megfér manapság a boltban!
Egymás mellett szorosan, jól megtömött sorban…
Egy kis ez, egy kis az, egyszerre kell minden…
Összefüggés közöttük már régóta nincsen…
Az idő rohan, ezért hát lépést kell tartani!
A rádióban szólnak az ünnepek hangjai…
Október elején már karácsonyi dallamok…
Ideje korán -csak kábultan hallgatok…
Ha egyszerre van minden, nincs értelme várni!
Miben lehet vajon majd örömet találni?
A fenyők végül egész évben állni fognak?
Változatosságot végül nem is hoznak?
Értelmüket veszítik lassan az ünnepek…
Eladták őket jó pénzért az üzletek…
Pedig az örömet nem lehet pénzben mérni!
Ünnep-érzés nélkül nem szabadna élni!
Régen az ünnepeket szív dobogva vártuk!
Kevesebb cécóval, de fényesebbnek láttuk!
Ünneplőbe öltözött a szívünk és a lelkünk!
Minden alkalmat méltósággal ünnepeltünk!
Nem a ruha vagy a díszek tették széppé!
Az idő mosta talán vágyott álom-képpé?
Most üresnek tűnnének, pedig szerények voltak…
Az ünnepi énekek a szív mélyéből szóltak…
Mára a minőséget a mennyiség váltotta…
Hamis filmeket vetítve óriás vászonra…
Románc-szirupos, éneklős, messze izzó fények…
Nem akarom hinni, hogy ez lenne a lényeg…
Az ünnepekben máig a régi ízt keresem…
Hinni akarom, hogy ugyanúgy szeretem…
Mégis távoliak lettek és üresek…
Ezek már nem azok a régi, szép ünnepek…
2022. október 10. Óbarok
