Catelyn:
Életképek a buszról
Esik. Bár némileg
költői túlzás. Két esős szakasz között vagyunk éppen.
Jelenleg nem esik. De fog. Legalábbis ezt sugallják a
felhők.
Nézek ki az
ablakon. Semmi újdonság. Ezerszer látott táj, amit még
ugyanennyiszer vagy többször is be fogok járni. Szerintem akkor
sem lesz benne változás.
Most még korán
sötétedik. Nincs kedvem elővenni a könyvet a táskámból, nem is
látnám. A telefonomon meg nincs „kóbor net”, ahogy azt egy
idősebb nőrokon becézi. Szerintem helyesebb megnevezés mint a
mobil internet. Valahogy barátságosabb.
Hirtelen megüti
valami a fülem.
- Hol van a
roller?!.
Pár üléssel
arrébb rögtönzött két fős nyomozóhatóság próbálja
megfejteni az esetet, csak úgy a távolból. Home office. Illetve
jelenleg busz-office. Vagy bus office? Mindegy.
A
gyanúsított/áldozat üvöltve tesz bejelentést a hatóságnak
(ti. Feltételezett szülők).
Nyomozó 2. (anya,
ha már a személyi száma így kezdődik) próbálja levezetni az
ismert tényeket. Vagyis hogy tegnap este az egyik gyerek a
barátjánál volt rollerrel, amikor ő hazaért, kérdezte, hogy hol
a roller, ugye nem hagyta kint az esőn, mire a gyanúsított/áldozat
vagy testvére nyugtázta, hogy fel lett téve töltőre.
Nyomozó 1. Utasítja
a megszeppent bejelentőt, hogy ugyan nézze már meg a szobában,
ahol lennie kellene az ismeretek jegyében, hogy valóban ott
található-e.
Bejelentő bánatosan
jelzi, hogy nincs.
Ny1. Utasítja
Ny2-t, hogy hívja fel a barátot, ahol tegnap az érintett utoljára
járt, hogy nem maradt-e ott. (Nem).
A gyanúsítottak
köre szélesedik, hiszen elvileg ismerősök ígérték, hogy mennek
valami kacatokért, valamint kiderül, hogy nyitva maradt valami,
aminek nem kellett volna.
Sőt Ny1.-nek eszébe
jut, hogy tulajdonképpen ő bizony reggel már nem látta a keresett
érték tárgyat. Nem mintha figyelte volna, csak úgy mellékesen
jut eszébe.
Levezet egy gyors családfa-kutatást, miszerint a
„gyereked hazudik mint a vízfolyás”.
Bennem rejlő
nyomozó bámulatos következtetéseket von le. A főgyanúsított
anyuka korábbi kapcsolatából származik. (hogy is volt? A maga
gyereke meg az én gyerekem verik a mi gyerekünket? Novella volt
vagy anekdota? Utána kell néznem.)
Vagy úgy van, mint
nálunk. Én mindig azé vagyok, akinek épp tetszik, amit csinálok.
Ha valami nem stimmel, akkor rögtön anyád/apád lánya vagy! Fura
dolog ez a genetika.
Anyuka hallgat.
Kicsit megsajnálom. Illetve nem is tudom. Szólnia kellene valamit.
De lehet, hogy a tapasztalatok miatt ad némán igazat. Ők tudják.
Nevetés üti
meg a fülemet. Kiskamaszok hajolnak össze egy telefon fényes
kijelzője felett. Még a mögöttük ülők is előre hajolnak, hogy
minél jobban lássák a móka tárgyát. Elmosolyodok. Csak úgy.
Iuventus ventus.
Egy némileg idősebb
„fajtársuk” (homo adolescentus) elnézően ingatja a fejét. A
kamaszok meg nem értett bölcsességével. Csak úgy, magának.
Nénike kesereg –
a vélhetően – barátnőjének.
-Messze laknak –
véli Néni1. - Kevés a nyugdíj – teszi hozzá búsan.
- Még jó, hogy
ingyen utazunk – így Néni2.
- Üres kézzel
mégsem lehet menni!
- Nem, nem lehet. -
helyesel kissé fásultan N2.
Láthatóan nem
először folytatják le ezt a párbeszédet.
- Nem jönnek. -
kesereg N1.
- Sok a dolog. - von
vállat N2.
- Talán az ünnepre!
- reménykedik N1.
- Talán…
Ez a talán
egyenértékű köznapi nyelvre fordítva egy feltehetően nem túl
valószínűvel. A ki van zárva erős lenne egy kicsit.
Hagyjuk meg a
reményt.
Talán N2.-nek lenne
mit, de nincs kinek. Vagy ugyanabban a cipőben járnak, de ő
beletörődött.
Talán.
Buszmegálló.
Többek között két
feltűnően fiatal lány. Fiatalságuk feltűnését a lent
megkezdett beszélgetésekből elcsípett foszlányok adják.
- Fiú lesz vagy
lány?
- Nem tudom…
- Fogod szeretni? -
ez most valahogy nagyon fontos kérdés! Talán a saját életüket
látják a még meg sem született sorsában.
- Azt hiszem… -
bizonytalanul hangzik. A hang tulajdonosa epekedve figyel egy
korabeli lányt, aki ugyanabban a már nem lány – de még nem nő
képlékeny állapotban leledzik, és mosolyogva nyomkodja a
telefonját, ölében az élénk iskola táskával.
Neki is ezt kellene
tennie még.
Vállat von:
- Majd lesz
valahogy.
Talán annak idején
vele kapcsolatban is elhangzott ugyanígy. Lett is.
Máshogy
kellett volna.
N1. feláll. A
következő megállónál le fog szállni. Közel van az áruház, és
akciós a farhát. N2. Megértően bólogat. Ha esetleg megtenné,
hogy neki is vesz, mert neki most tovább kell mennie. Ha végzett az
orvosnál beugrik érte.
N1. vállalja a
küldetést, és mindenre elszállt tekintettel száll le a buszról.
A bejáratnál jobb
sorsra érdemes férfiak beszélgetnek, miközben körbe jár a
kétliteres. A hangadó széles karmozdulatokkal nyomatékosítja
mondandóját, miközben bezsebel N1. Részéről egy rosszalló
pillantást.
N1. eltűnik a
színről, ahogy a férfiak is, ahogy a busz kigördül a megállóból.
Frissen felszállt
anyuka a babakocsiban kíváncsian nézelődő kisdednek gügyörész.
Mosoly-cunami árad feléjük. Még akkor is, amikor a gyermek
erőteljesen fejezi ki nemtetszését. Az nem derül ki, hogy mi nem
tetszik neki, de az biztos, hogy nagyon nem.
A gügyörészéstől
a hideg ráz. Meg is sajnálom szegényt. Lehet, hogy éppen ettől
töri a frász, hogy az édes anyja nem képes vele normálisan
kommunikálni.
Nem mintha
érdemleges válaszra számíthatna tőle, de azért…
Buszmegálló,
többen leszállnak. Köztük a feltűnően fiatal lányok is. Egy
fiú vár rájuk. Gyors ölelés, majd megindulnak egymás mellett.
Talán ő az apa, talán nem. Nem derül ki semmi. Mintha csak a
véletlen sodorta volna őket egymás mellé.
A következőnél
leszállok én is, többed magammal. Szétszéledünk, mindenki megy
a maga dolgára.
Vásárlás után,
újra a buszmegállóban várom, hogy tovább utazhassak. A szemben
lévő buszmegállóban ismerős alakokat fedezek fel. A nyomozó pár
várja a buszt, vissza, amerről jöttek. Gondolom gyorsan végeztek,
vagy a kötelesség szólítja őket.
Ny 1. Mellét
feszítve néz szembe a világgal, Ny 2. száját késpenge-vékonnyá
szorítva hallgat mellette.
Elgondolkodom.
Vajon hol lehet a
roller?
Tatabánya,
2024-03-19
