Jó volna!

 Catelyn:

Jó volna!

Jó volna, ó, de jó volna! -szeretnék sok szépet!

Valósággá átalkotnék sok-sok ábránd-képet!

Hisz jó volna, ó, de jó volna, annyi mindent látni!

Szeretnék a semmi mélyén, mindenségben járni!

Jó volna, ó, de jó volna! Annyiféle minden!

Elképzelni elég erőm, az is lehet: nincsen!

De jó volna, jaj, de jó volna, néha, csak egy álom...

Egy apróság, egy szinte semmi... Valósággá váljon...

Jó, volna, ó, de jó volna! Talán, ha nem várom...

Majd, mikor az érdektelen, szürke útját járom...

Nem remélek, nem kívánok, nem szeretnék semmit...

Egy apró morzsa, kis kívánság... Nem érdemlek ennyit?

Jó volna, ó, de jó volna! Majd ha... Talán... Végre...

Hulló csillagot keresve pillantok az égre,

Rádöbbenek ez az a perc, amit mindig vártam,

Csak nincs már, amit kívánhatnék, hiszen itt van: nálam...

Jó volna, ó de jó volna! Soha, semmit vágyni!

A jelenben és a jövőben csak a szépet látni...

Elnézően gondolva a rég elveszett múltra:

Volt -amilyen, most már mindegy, nem kezdhetjük újra...

Bicske, 2025. Április 28.

Kép forrása: MI

Új élet

Catelyn:

Új élet

 

Egy új életet venni, én úgy bemennék a boltba!

Összeválogatnám, ami nekem tetszik, sorra!

Gazdagságot kicsit, mellé szépségből egy cseppet!

Mindent elviselni képes, erős, kemény lelket!

 

Magasságot, annyit, hogy épp felérjem a polcot!

Vágyat rendre, elpakolni mindig, minden dolgot!

Tudásszomjat, hiszen annyi mindent kéne tudni!

Bátorságot, ne akarjak magam elől futni!

 

Lakást, kocsit, talán férjet? -ki ne vágyna arra?

A kérdésektől – hogy te még nem?! – attól mászok falra!

A kezdetektől frusztrációt táplálnak csak belém…

Milyen életem legyen - csak nem lenne az enyém!

 

Tökéletes lehetne, vagy annak látnák mások…

Fojtogató ölelésben én tudnám csak: fázok…

Az én életem, én döntésem, nem számít, hogy milyen…

Kellettek a pofonok is, azoktól lett ilyen…

 

Ha bemehetnék a boltba egy új életet venni…

Nem hiszem, hogy képes lennék tényleg ilyet tenni…

Nem lehetek minden percben – senki sem az – boldog!

De enyémek az örömök, és enyémek a gondok!

 

Enyém minden bánat, és az enyém minden könnycsepp…

Enyém minden remény, talán holnaptól majd könnyebb…

Enyém minden mosoly, és én nevetek csak halkan…

Enyém minden szerte foszló, semmit mondó dallam…

 

Ha új életet vehetnék, már nem lenne az enyém…

A mostanit megszoktam már, akármilyen kemény,

És ha jobban megfigyelem, szép is akad benne,

Mégis, néha ábrándozom, máshogy milyen lenne?

 

Tatabánya, 2025. 04. 26.

Madárka

 Catelyn:

Madárka

 

A semmi madár csicsereg a sohasem-fa ágán,

A sosem voltról dalolász keserűen, árván…

Énekelne valamit, valamiről halkan,

De torkán akad -fura mód- minden élő dallam…

 

Ül az ágon, csendesen, azt gondolnánk: néma!

Csak magának csivitel, szelíd hangon néha…

A sohasem-fa ringatja, nem hallhatja senki…

Elrepülne messzire, mert nem szeret ott lenni!

 

Marad mégis – kénytelen – eltörött a szárnya…

Ül a semmin -jobb híján- a valamire várva…

Talán lesz majd valahogy, valamikor végre…

Szárnyra kap, és elrepülhet dalolászva délre!

 

Ott, ahol a valami növeszti az ágát,

Széles öleléssel várva a szárny szegett árvát!

Dalol majd a mindenről, csakis csupa szépet,

Hiszen tudja: valahol, szép lesz majd az élet!

 

Tatabánya, 2025. 04. 15.

Kép forrása: MI

Lecke

Catelyn:

Lecke

 

Hiszem, hogy minden új nap egy lecke!

Bár nem tudom, hogy haszna igazán lesz-e?

De meg fogom mindet – magamért! – tanulni!

Mert lehet, hogy rossz vagyok, és akarok javulni!

 

Hiszem, mert akarom: ha csak kicsit is, igaz!

Mert nem szólhat hamisan minden csepp vigasz…

Keresni kell, tudom, és lesz benne szép is!

Habár az oktatás fáj olykor mégis…

 

Hiszem, hogy tanít -mert kell is! – az élet!

Lesz majd egy nagy vizsga, és azzal ér véget…

Tanulok, ne kelljen felelnem: nem tudtam!

Félek, hogy mit mondok – kinek? -, ha megbuktam!

 

Hiszem, hogy tanítanak engem a napok!

Minden nap egyre több lecke, mit kapok…

A lelkembe könnyekkel írom a jegyzetet:

Lehet, hogy nehéz, de elbukni nem lehet!

 

Tatabánya, 2025. április 13.

Változó

 Catelyn:

Változó

 

Fejet hajtok előtted, ó, Sors!

Te kétarcú, kegyetlen istenség!

Néha kínzóan lassú vagy túl gyors,

Múlt, jelen, jövő és mindenség!

 

Fejet hajtok előtted, kegyelmed kérem!

Túl sok volt eddig a fájdalom!

Miért én? Miért így? Tényleg nem értem!

Miért nincs irántam szánalom?

 

Miért nincs máshogy? Jobb is lehetne!

Ki, miért várja, hogy így legyen?

Szegődj most mellém, kétes Szerencse!

Vigasztalj, ne legyél szívtelen!

 

Légy jó hozzám, Boldogság, kérlek!

Nem kívánnék tőled sem túl sokat!

Bizonytalan minden amit most érzek,

És tétován támadok csúcsokat…

 

Ölelj át Vigasz, támogass Remény!

Kiutat sehonnan nem lelek!

Az életem néha annyira kemény!

Változtatnék rajta, de nem merek!

 

Szükségem van rád, gondtalan Élet!

Biztos Jövő, mondd, merre jársz?

Teremts a lelkembe Szeretet szépet!

Vágyat a vágyra bár nem találsz…

 

Hitetlen Hitem, a lelkembe less be!

Bizalmat magamban nem lelek…

A kezdet már távol, a vége még messze…

Csak az biztos, hogy egyszer elmegyek…

 

De addig, ki tudja… Én szeretném tudni!

Sors, nekem még miket tartogatsz?

Honnan, hogyan, hova kell jutni,

És segítséget, mondd, miért nem adsz?

 

Fejet hajtok előtted, szelíden, csendben…

Mutass utat, így száll feléd imám!

Ezernyi kétség kavarog bennem,

Egyre csak harsogva: az én hibám!

 

Az én hibám minden, az enyém a vád is,

Önmagam – magamért – vádolom!

De haragszom Sorsom – miért ne? – rád is…

Miközben – mire jó? – változom…

 

Keményen gyúrtál, formáltál engem…

Általad lettem, aki most vagyok!

Léten túli  Erő! Mit láthatsz bennem?

A tenyeredben megbújva olvadok…

 

Tiéd vagyok, a testem és lelkem…

Formálj bármivé: én az leszek!

Időtlen, testetlen, formátlan szellem,

És ha kell, a kedvedért elveszek…

Tatabánya, 2025. február 14. 

Kép forrása: MI

Érzem

 Catelyn:

Érzem

Valaki bízik bennem fentről, de nagyon…

Terheim éppen csak nem nyomnak agyon…

De azt hiszi, semmi baj, lehet, még bírom…

Panaszaimat csupán papírnak sírom…

De semmi baj… Új pofon? Fel fogok állni!

Akarnék? Időm sincs most reklamálni…

Lenyelem ezt is, mint minden más békát…

Elviselem, mint egy keserű tréfát…

Túl leszek, megoldom, de sok azért néha…

A panaszom – nekem szól, ezért is néma…

De nem bánom, akkor is találok szépet,

Mert akarom hinni, hogy jó ez az élet!

Ha nem tudnék hinni, ha elesnék végleg…

Ha felemésztene a harag, a méreg…

Ha nem lenne több erőm, újra felállni…

Akaratom – máshogy – megint próbálni…

Kimondhatnám akkor: ennyi volt, vége!

Gátlásaimat elsöpörve félre…

Befejezve mindent, kicsit sem bánva,

Beletörődve, ez volt tán szánva…

De… Nem én lennék, én nem vagyok olyan…

Sodor az életem, hatalmas folyam…

De ki fogok kötni, egyszer majd… Érzem!

Nem akkora nagy baj, ha addig is vérzem…

Bicske, 2025. április 2.

Kép forrása: MI

Légy!

Catelyn:

 Légy!

Légy kifogástalan, mert annak kell lenned!

Nem lehet rosszaság egy kevés se benned!

Légy szelíd, aranyos, minden percben légy jó!

Ostorként csattan a -hiába! - szép szó!

Mosolyogj, kuncogj, csak szolidan nevess!

Arra születtél, hogy mindenkit szeress!

Ha sírnod kell, bújj el! Hogy senki se lássa,

Ahogy a lelked a létezés bántja...

Légy kedves, békés és mindig légy nyugodt!

Ne fintorogj, úgy se, ha a jelened unod,

Vagy, ha sírás kerülget, ha a jövődet nézed...

Nem jó így, sehogy sem... Nem te vagy! Érzed?

Legyél az, akinek látni akarnak!

A hazugság leplei mindent takarnak!

Hazudd hát te is, hogy így a jó, igaz...

Nem számít, nem jöhet senkitől vigasz...

Hazudd, ha máshogy már nem tudod: hidd el!

Megfelelni akaró hitetlen hittel...

Nem igaz, ha nem látod! Nem akarod látni?

Te leszel mégis az, ki meg fogja majd bánni!

Légy jó, légy türelmes, szelíd, békés, csendes!

Felelj meg másoknak, legyél nagyon rendes!

Éld le az életet, ami nem a tied...

Sohasem akartál, ugye tényleg ilyet?

Légy jó! Légy kedves! Legyél mindig bátor!

Pajzsod légy, megóvva magad, legyél bárhol!

Ha pedig megkérdezik tőled, hogy igazán jó voltál?

Feleld bátran: az, mert tűrtél és nem szóltál!

Tatabánya, 2025. április 1.

Kép forrása: MI

Tatabánya, 2025. Április 1.