Catelyn:
Az emberiség nem tanul...
Az
emberiség miért nem tanul vajon
a
hibákból?
Miért csinálunk újra poklot az egész világból?
Miért folyik nap mint nap az ártatlanok vére?
Ha van Isten, hogyan nézhet nyugodt szívvel félre?
Ha van Isten… de mi van akkor, hogyha még sincs Isten?
A vallás, a túlvilág, az igék… hamis minden…
Hiábavaló könyörgések, sok hiába-ima…
Keserves az önvád: talán bennünk van a hiba…
Menteni kell a menthetetlent, hiszen tévedhetetlen!
Okokat kell keresni a buta kis véletlenekben…
Hinni kell, mert ha nem megy, oda veszik minden…
A hittel együtt tűnnek el a remények, és Isten…
Mi lenne, ha az emberiség önmagában hinne?
Utópisztikus gondolatnak tűnik ez már szinte,
De ha a szeretet zászlaja alatt gyülekeznénk,
Egy élhetőbb világért sok mindent tehetnénk!
Hittel vagy hitetlenül, de tudnánk együtt élni!
Könnyebb lenne elérhetőbb helyről jót remélni…
A csodákat a távolból, nem esdekelve várni,
És az élet rögös útját kézen fogva járni…
De nem tanulunk, mindig újra rossz utakra lépünk…
Hibás döntéseink miatt önmagunktól félünk…
Fel sem tudjuk mérni még, hogy mi van, ha tévedünk?
Hosszú lesz a létezés, ha csak a pokolban élhetünk…
Ha a világot nem is tudjuk idillivé tenni,
Az embereknek kellene szelídebbnek lenni!
Önmagukban megtalálni először a békét,
És gyakorolni mint egy mantrát: minden élet érték!
De úgy tűnik, az emberiség nem tanul a hibákból…
Saját maga alkot poklot magának a világból…
Vörös habot vetve folyik az ártatlanok vére…
Istenem, ha létezel, mondd, hogyan nézhetsz félre?
Óbarok, 2022. december 29.
