Holdfény

 Catelyn:

Holdfény

Szelíden csábít a telihold fénye,

A lelkem kitárja a szárnyait!

Önmagam rejtett, misztikus lénye,

A világba sikoltja vágyait!

Ott él bennem, elrejtve, némán,

Suttogva szórja az átkokat!

Bilincsbe verve, megkötve, bénán...

Melyikünk vajon az áldozat?

Én alkottam, vagy belőle lettem?

Magam elől rejtem el magamat?

Én vagyok a test, ő pedig a lelkem,

És én emeltem köré a falakat?

A világot tőle, vagy őt a világtól?

Kit védek kitől, kit bujtatok?

Támadok, vagy támadnak ezer irányból?

A saját kezeim által fulladok…

Mea culpa, igen nagy vétkem…

Kinek a bűne, hogy létezek?

Hibás döntések, reszkető szégyen,

Örülnöm kéne, hogy élhetek?

Örülnöm kellene! Örülök. Néha...

De többnyire inkább csak úgy teszek…

A bennem élő sötét-én néma,

Ha felszínre tör, félek elveszek!

Érzem, tudom, hogy ő is a részem!

Valahol magamban ő: én vagyok!

Fényes telihold, a csillagos égen-

Hajolj le hozzám, nézd, itt vagyok!

Hajolj le hozzám, emelj fel engem!

A lelkem kitárja a szárnyait!

Van valami sötét -érzem – itt, bennem:

Ami a fülembe suttogja vágyait…

Vágyom már én is, és parancs az óhaj,

De rettegve sikoltom: Nem lehet!

Ajkamon libben át a belőle-sóhaj,

Én vagyok az, aki eltemet…

Rossz és jó vagyok, a vég és a kezdet,

Egyszerre semmi és végtelen…

A lelkem mélyében sötét vágy reszket,

És derűsen kacag, ha vétkezem…

Óbarok, 2023. 04. 05.

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Saját versikémmel, és saját kezűleg online-szerkesztett

 nyuszkómmal kívánok mindenkinek kellemes húsvéti

 ünnepeket!

Catelyn

 

 

Farsangok

Catelyn:

Farsangok

Farsang volt. Az első. És én virág árus voltam.

Papír virágaimat a kosaramban hordtam…

Mindenkinek a kezébe adtam egy-egy szálat,

Mosoly-pénzben, ölelésben szabtam hozzá árat…

Farsang volt. Valamiért babának öltöztettek.

Büntetés volt, nem értettem, miért nem szeretnek?

Mert ha mégis szeretnének, űrhajós lehetnék!

Csillagok közt szárnyalhatnék, éppúgy, mint a lepkék!

Farsang volt. Bohóc helyett végül mackó lettem…

Arcomra anyám-rajza medve maszkot tettem…

Nem vonultam mégsem. Én már nagy akartam lenni!

Ciki volt már farsangolni álruhában menni…

Farsang volt. Táncoltunk a hagyományok szerint!

A tánctanár a múlt ködéből lemondóan legyint…

Akárhogyan igyekeztünk, kicsit mégis féltünk,

Ahogy szemlesütve – azért büszkén – egy ütemre léptünk!

Farsang van. Én úgy szeretnék újra gyerek lenni!

Nem szégyellnék farsangolni álruhában menni!

Talán jelmezt viselek, és felnőttnek csak látszom?

Ha behunyom a szemem, akkor elhiszem, hogy játszom…

Óbarok, 2023. január 14.

Remény a jövőben

Catelyn:

Remény a jövőben

Szeretném, hogy szép az élet tiszta szívemből hinni!

Tudni, hogy összefogással sokra fogjuk még vinni!

Kellene egy közös cél, egy mindent átható eszme!

Olyan erős, amilyen régen – de ki tudja, vajon lesz-e?

Az őseink a mi jövőnkért küzdöttek és éltek!

Nem adták fel, akkor sem, amikor okkal féltek!

Most már mi vagyunk a majdani múlt – a jövőért előre!

Szeretném – de tényleg- tudni, hogy jó sül ki belőle!

Rajzoljunk meg közösen egy szép, nagy jövőképet!

Nem baj, hogyha kicsit csálé, vagy ha kissé tépett…

Tökéletes -tudom – nem lesz… Nem is kell annak lenni…

De egy jobb életért, szebb életért, csak együtt tudunk tenni!

Rögös az út, messze a cél, de nem szabad feladni!

Lépésenként is lehet rajta biztosan haladni!

Előbb-utóbb mindannyian úgyis célba érünk!

Az sem baj, ha megtorpanunk, vagy ha néha félünk…

Jó lesz vajon? Legyen máshogy? Hogy lehetne jobban?

Milyen érzés lehet, hogy ha sok szív együtt dobban?

Tudunk vajon egy eszmében, együtt, újra hinni?

Hiszen csakis kéz a kézben fogjuk sokra vinni!

Legyen színes, legyen derűs az eljövendő képe!

Itassa át a szívből jövő szeretet és béke!

Hulljanak le nemzetünkről a történelmi láncok,

És váljanak valóra mind, a közösen szőtt álmok!

Óbarok, 2023. március 3. 

Csepp

Catelyn:

Csepp

Elgondolkodom néha: a tengeren túl mi lehet?

És miért olyan ritka az onnan érkező üzenet?

Kissebb-nagyobb hullámhegyek, köztük pedig völgyek…

Néha érzem felemelnek, néha összetörnek…

A tenger hullámai néha simogatnak lágyan,

Nekivágnék a messzeségnek önállóan, bátran!

Néha pedig durván, vadul, ide-oda vetnek!

A tajtékos hullámok attól félek, eltemetnek…

Szeretem a tengert, főleg nyugalomban nézni!

Nem is lehet olyan rossz a felszín alatt élni!

De akkor is szeretem, amikor haragos,

És a hullámok szél-verte éneke panaszos…

Szeretem a vizen az ébredő Nap fényét!

Szeretem a sápatag Hold ezüst tükörképét!

Szeretem a tenger morajló dallamát,

Olyan kifejező, mint a szebb balladák…

Van a tengerben valami -mágnesként vonz engem!

Néha úgy érzem, a tenger mélyen itt van bennem…

Mintha valahogy – lelkemben- a tenger lennék én is…

De ez azért ijesztő nekem egy kicsit mégis…

Ha újra születhetnék: a tenger cseppje lennék!

Meleg szelek hátán néha a Nap felé lebegnék!

Onnan nézném a nagy vizet, milyen gyönyörű, végtelen...

Talán most is vízcsepp vagyok, és a tenger az életem?

Bicske, 2023. január 20.

Tavasz

Catelyn:

Tavasz

Ideért a tavasz, letagadni nem lehet!

Korábban borul fénybe a napkelet…

Madarak dalolnak, kipattannak rügyek…

Elvégződnek maguktól a tavaszias ügyek…

Fényesebben ragyognak éjjel a csillagok,

Megtöltik a légteret a friss, üde illatok,

Az ég selymes mezején pamacs-felhők szállnak,

A szeretetlen szívek is szerelmessé válnak…

Új kezdet, új remény, és megújult élet…

Az elme az elmúltba elmerengve réved,

Hogy mit hoz a jövendő fürkészve kutatja…

Sikerre ítélik vagy inkább kudarcra?

Talán nem is baj, hogy nem tudjuk a jövőt…

Megélhetjük kicsit az elszaladó időt,

Észre sem véve, hogy magunk is rohanunk,

Néha szépen szállunk, néha meg zuhanunk…

De egy a cél, ahova majd oda fogunk érni…

Ugyanaz a sorsunk, ezért nem érdemes félni!

Talán ez lesz az utolsó, napfényes tavaszunk,

És menni kell még úgy is, hogy maradni akarunk…

Tavasz van. Napfényes, szelíd szellős tavasz.

Szédeleg a világ, mint megrészegült kamasz…

A gyümölcsfák virágszirom-hópihéket szórnak,

Derűsen hirdetve, hogy nyarat rejt a holnap...

De most még tavasz van, benne minden titka!

A lelkem a nap derűs fényét áhítattal issza...

Virág illat, madár ének, simogató szellő…

Kéklő égen átandalgó puha, fehér felhő…

Tavasz volt. Tavasz van. Talán lesz még tavasz!

Örömdallá alakul az ajkamon a panasz…

Tudom, nem tart örökké, és ez is el fog múlni,

De a világnak is szüksége van néha megújulni!

Jobb lesz vajon az újdonság, vagy esetleg rosszabb?

Az új kezdet ezernyi új csapást is hozhat,

De tele van ugyanúgy szívbéli reménnyel,

És a jövőben születő, tavaszi napfénnyel…

Bicske, 2023. március 24.

Virág-nyelv

 Catelyn:

Virág-nyelv

Mit mondanának a virágok, ha tudnának beszélni?

„Szívtelenség egy vallomásért bennünket letépni?”

Nézz a hervadó virágra, hogy hullik száraz szirma…

Mintha fájdalmában tiszta szirom-könnyet sírna…

Mit mondanának a virágok, ha megértenénk őket?

Örülnének, hogy megörvendeztetnek minket, nőket?

Tudják vajon a virágok, hogy van saját nyelvük?

A szín-szám-fajta miértjébe a titkainkat rejtjük…

Ha én virág lennék, tudom, hogy szeretnék élni!

Nem érteném, miért kellett a halálba tépni?

Állott vízben haldokolva hullna szirom-könnyem,

Magammal vinném titkomat az illat-fosztott csöndben…

Ajándékba virágot nem adok és nem kérek!

Minden virágszálban szép a benne rejlő élet!

Megcsodálom az üde és harmatos szirmokat,

Kiolvasva a bennük rejlő, meseszép titkokat...

Hiszen én is szeretem a virágot a réten!

Szeretem a jégvirágot -de kizárólag télen!

És tudom, hogy a virágok mind jelentéssel bírnak,

Csak jobban örülök, ha nekem képeslapot írnak…

De a legjobb az élő szóval fülbe súgott titok!

A bennem mélyen rejlő kamasz pironkodva vihog…

Hajolj közel hozzám, halkan megsúgom válaszom:

Szívem minden szeretetét neked örömmel átadom!

Óbarok, 2023. január 19.